Kutatóprogram

Madárfajok ökofaunisztikai megfigyelései környezeti nevelés céljából

Mesterséges költőláda program

2019.03.29#fajvedelem

A szakkörrel terepi foglalkozásra utaztunk Irénmajorba, Mosonszolnok külterületére.

A területen működik a Soproni Egyetem mesterséges költőláda programja, a LAJTA-PROJECT c. 20 éves kutatási programok keretei között. Mesterséges költőládák kihelyezésével segítik elő a kék vércse (Falco vespertinus) költését a területen.

A kutatóháznál Keszthelyi Gáspár, hivatásos vadász várt minket, aki vállalta, hogy bemutatja nekünk a területet, és körbe kalauzol. Miután lepakoltunk, Gáspár beszélt nekünk a munkájáról, a terület műveléséről, a területen zajló vadászat eredményességéről, a ragadozók gyérítéséről. Megtudtuk, hogy a területen a szántók vannak túlsúlyban, a fás vegetáció erdősávok formájában van jelen. A mezőgazdasági területek között pedig szegélyterületeket biztosítják a rovartáplálékot. Elmondta, hogy a fogoly (Perdix perdix) nagy figyelmet érdemel, mert indikátor fajként állománydinamikájában leképezi a mezei élőhelyek állapotváltozását. Állományának változása jelzi a faj érdekében végzett élőhely fejlesztési és dúvadgyérítési tevékenység eredményességét, vagy eredménytelenségét. „Ha a fogoly állománya rendben van, akkor nincs gond a fácán, mezei nyúl és az őz állományával sem.” A dúvadfajok állományszabályozásának köszönhetően a területen nincs állandó róka állomány. Gerincesek között nagy jelentőséggel bír a túzok (Otis tarda), kék vércse és az ürge (Spermophilus) jelenléte. Gáspár elmondta milyen fajokra számíthatunk itt létünk alatt, majd elindultunk a költőládák felé, távcsövekkel, spektívvel felszerelkezve.

Miután a csapat nagy része megmászta az út elején összehordott bálatömböt, elértük az út mentén elhelyezett költőládákat. Érkezésünkkor néhány vörös vércse (Falco tinnunculus) felreppent, jelezve, hogy elkezdődött a költési időszak. A ládákat öt évvel ezelőtt helyezték ki. A ládák fedelén elhelyezett tükrök segítségével könnyen ellenőrizhető, hogy elfoglalták-e. A fészkekben talált táplálékmaradványokból a fiókáknak hordott zsákmányállatok spektrumára is következtetni lehet. Gáspár megmutatta a madaraknak kihelyezett itatókat, etetőket is.

Miközben bejártuk a területet láttunk réti sast (Haliaeetus albicilla), nyulakat, őzeket (még rudliban). Felkerestük a terület legnagyobb réti sas fészkét. Élmény volt a fa tövéből szemlélni a monumentális alkotást. Visszafelé még egy kotorékcsapdát is láthattunk, mellyel sérülésmentesen lehet rókát csapdázni.

Délkörül letelepedtünk és spektívekkel, távcsövekkel kémleltük a területet. Nagy élmény volt mindenkinek a terepi foglalkozás. A ház felé haladva a bálákat ismét „megtámadta” a társaság, majd a házban pihentünk egy kicsit, ahol Döme, a kis Jack Russel varázsolt el mindenkit.

Egy óra körül elbúcsúztunk kedves vendéglátónktól és elindultunk hazafelé.